A XX. sz. irodalmának történelmi, szellemi, művészeti környezete
1. A korszak történelmi csomópontjai
A boldog békeidők és az első világháború
- felszín: boldog békeidők
- mélyben: világ hatalmi átrendeződésének jelei à első világháború
- ellentétek elmélyítése
Multipoláris világ, diktatúrák és demokráciák
- első világháború után a világ sok központúvá vált
- érzelmein keresztül manipulálható tömeg megjelenése
- jobb –és baloldali diktatúrák (olasz, német fasizmus, orosz kommunizmus)
- modern értelemben vett polgári demokráciák megszületése
- világgazdasági válság
A második világháború
- három fasiszta állam szövetsége, kísérlete a hatalmi térnyerésre
- velük szemben: USA és SZU
- vh. kiterjedése, haditechnikája, pusztító ereje miatt: nagyon különbözött az addigiaktól
Népirtás
- etnikai ellentétek a hatalmi célok érdekében
- faji-ideológiai alapok, tömegesség
- német és európai zsidóság, cigányság kiirtására tett kísérlet
- koncentrációs táborok, Gulag
Bipoláris világ, a SZU és a keleti tömb szétesése
- második világháború után: kétpólusú világ
- USA-SZU hidegháború
- nyolcvanas évek: SZU és keleti tömb szétesése à demokratikus átalakulás
A gyarmati rendszer szétesése
- Latin-Amerika függetlensége
- első világháború: vesztes országok elvesztik gyarmataikat
- második vh.: gyarmati rsz. felbomlása felgyorsul
2. Meghatározó szellemi áramlatok
Világkép
- egységes világkép felbomlása
- önmegvalósítási lehetőségek egyre szűkebbek (XX. sz. is érezte már)
Kierkegaard – izoláció
Marx – elidegenedés
Freud – személyiség osztottsága
- modern európai személyiség válsága
- nyelvi kifejezés egyre nehezebb
- én = nyelv teremtettje
- hagyományba ágyazottság tapasztalata megerősödik
Neopozitivizmus
- Bécsi Kör, ’20-as évek
- tapasztalati-empirikus és a logikai megismerés szintetizálására törekedtek
- filozófia: fogalmakat tisztázó tudományág à kutatás tárgya: maga a nyelv
- hatás: Ludwig Wittgenstein: emberi lét végső kérdéseinek elméleti feltárása nyelvi korlátokba ütk.
- végső kérdések és válaszok kimondhatatlanok „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” W.
Szellemtörténet
- a történelmi jelenségeket az egyes korszakokban megnyilvánuló korszellemre visszavezető történetírói irányzat.
Archetípusok
- Carl Gustav Jung: kollektív tudattalan (Freud alapján)
- tudatalattin túl: őstipikus képek és motívumok (meghatároznak minket)
- introvertált (befelé irányuló) és extrovertált (kifelé irányuló) magatartás
Spengler
- A nyugat alkonya (1921): ezer évig tartó kultúrák (ősi kínai, indiai, babiloni, antik görög, eu-nyugati) életét négy szakaszra osztja à keletkezés, érlelődés, virágzás, hanyatlás
- kultúrák hanyatló szakasza: civilizációk
- fejlődéselvűség koncepciójának felbontása, Eu-központú fejlődéseszme megkérdőjelezése
Fenomenológia
- Edmund Husserl: pozitivizmus és irracionalizmus meghaladásának kísérlete
- gr. phainomenon ’jelenség, megmutatkozás, értelem’
- metafizikai „lényeg” és felszíni „jelenség” megkülönböztetésének tagadása
- külvilág változó és széteső jelenségeit az emberi tudat fogja össze és látja el értelemmel à a tudat teremti a tárgyat
Egzisztencializmus
- hatás: Schopenhauer, Kierkegaard, Nietzsche
- elnevéz: lat. existencia ’létezés’
- emberi létezés végső lényegét akarja megtalálni
- ember szükségszerűen magányos
- lét végességéből eredően értelmetlen
- meghatározó: félelem, szorongás
- személyiség történetileg változó
- Karl Jaspers, Jean-Paul Sartre, Martin Heidegger
Heidegger
- mestere: Husserl à tudat történetisége és időbelisége (Lét és idő, 1927)
- élet halál felől való értelmezése
- autentikus (hiteles) lét: ember illúziók nélkül néz szembe a világgal à közvetlen kapcsolat a léttel
- tehát: ember feladata az állandó önértelmezés, amely egyben létértelmezés is
Relativizmus, konstruktivizmus
- világ megismerhetőségébe vetett hit megrendül
- Einstein: relativitáselmélet (térről és időről való fogalmak átrajzolása)
- modern pszichológiai kutatások: agy megismerési folyamatainak vizsgálata
- konstruktivizmus: filozófiai-ismeretelméleti irányzat (lat. ’alkotás, szerkesztés’) à a valóság, a világ az egyén észlelő és megismerő tevékenységének eredménye, a környező világot csak számunkra való megjelenésében ismerjük à általunk „konstruált” formában létezik
3. Az irodalomtudomány irányai
Irodalomtudomány
- XVII.-XVIII. sz.-ig jelentéktelen: magától értetődő volt az irodalmi alkotások jelentése
- alkotó és befogado nagyjából egységes világismerete à romantika à irodalmi alkotások közös értése felbomlik
Pozitivista irodalomtörténet-írás
- kpont: tények és tapasztalatok tisztelete
- irodalmi mű értelmének, jelentésének forrása elsősorban a szerző és a mű viszonyában rejlik
- hangsúly: életrajzi tények, élmények, társadalmi és politikai hatások kutatása
- két irányzat: szerző és kor háttere vagy nyelvi-eszmei eredet
- képviselői: Hyppolite Taine, Wilhelm Scherer
- magyar: Riedl Frigyes, Beöthy Zsolt
- „az irodalmi mű nemcsak egyszerűen a képzelet játéka, vagy valami forrófejű egyén magános szeszélye, hanem az uralkodó erkölcsök hű másolata és bizonyos lelkiállapotok kifejeződése” HT.
Szellemtörténeti iskola
- képviselői: Wilhelm Dilthey
- egyes korszakok hasonlóságait és különbségeit az anyagi világtól viszonylag független „korszellemből eredezteti
- műalkotás: korszellemek az egyéni élményen át való intuitív kifejeződés
- magyar: Lukács György, Horváth János, Thienemann Tivadar, Szerb Antal
- „a költői képzeletet éppúgy életviszonyok uralják és fejeződnek ki benne, amiként ezek befolyásolják már a költő észlelésének alakulását is”WD.
Strukturalizmus
- vizsgálódás körén kívül esik a művet övező kontextus
- feladat: műalkotás minél teljesebb és alaposabb leírása
- kpontban: poétikai nyelvhasználat
- műalkotás: öntörvényű világ, jelek zárt rendszere
- képviselői: Roman Jakobson, Claude Lévi-Strauss, Ivor Armstrong Richards
- magyar: Hankiss Elemér, Főnagy Iván, Török Gábor
- „nem az a lényeg, hogy a vers mit mond, hanem az, hogy micsoda” IAR.
Hermeneutika
- irodalmi alkotás értelmét, jelentését a mű és a befogadó viszonyában feltételezi
- filozófiai háttér: Heidegger + Hans-Georg Gadamer filozófiai hermeneutikája
- gr. eredetű szó, Hermész, isteni, az emberek számára érthetetlen üzenetek közvetítője, magyarázója és tolmácsolója à megértés tudománya
- befogadó aktivitása és értelemképző szerepe
- állandó, stabil értelem elutasítása
- mű és olvasó egyaránt évezredes hagyományozottságú szövegek hálózatának összefüggésében létezik
- „magát a megértést nem annyira a szubjektivitás cselekvéseként, hanem egy hagyománytörténésbe való bekerülésként kell elgondolni” H-GG.
Befogadás-esztétika
- programadó: Hans Robert Jauss – Irodalomtörténet, mint az irodalomtudomány provokációja
- strukturalizmus és hermeneutika eredményeiből indul ki
- alaptétel: irodalom nem létezhet olvasók nélkül
- koronként és személyenként változó értelmezés à befogadástörténet kutatása
Dekonstrukció
- sémák, amik az értelem változását, folyamatát a stabil értelemmel szemben létrehozzák
- művek megközelítése is többféle lehet
- jelentés: összetett, többértelmű, rögzíthetetlen, megkérdőjelezhető
Posztmodern irodalomelméletek
- historicizmus, kulturális kritika, feminizmus, posztkolonializmus
- társadalmilag perem helyzetű csoportok kultúrájának kutatásakor
Társművészetek
Képzőművészet: Picasso, Henri Matisse, Edvard Munch, Chagall, Dalí, Miro, Andy Warhol
Építészet: Le Corbusier, Mies van der Rohe, Gaudí, Frank Lloyd Wright, Alvar Alto
Zene: Igor Sztravinszkij, George Gershwin, Anton Webern, Arnold Schönberg
Filmművészet: Bunuel, David Wark Griffith, Szergej Eisenstein, Charlie Chaplin, Kusturica, Polanski