Nyelvemlékeink
Ómagyar Mária-siralom
- magyar költészet legelső lírai szövegemléke
- Louveni kódexben
- szerzője nem ismert
- magyar nyelvű lapszéli jegyzetek à kb. XIII. sz. utolsó negyedében kel., domonkos rendi kultúra
- lehet: latinul nem tudó veszprémvölgyi apácáknak lelki igényei
- több latin nyelvű forrást felhasznál
- 1910: német könyvtáros megvásárolta à Gragger Róbert berlini nyelvészprofesszor ismerte fel
- 1982: állami csere à Magyarország
- műfaja: szekvencia (lat. sequentia ’ami következik’) a himnuszokhoz hasonló szertartási ének – ima, könyörgés.
- egyházi szertartáson kívül hangozhatott el (mert nem latin)
- verselés: kétütemű hangsúlyos
- szótagszáma: kötetlen
- rímelése: főleg páros (aabb), de bokorrímek (aaa) és félrímek (xaxa) is
- keresztény hagyomány + pogány siratók
- istenanya fájdalma, fia kereszthalálát anyaként megélő Mária
- fiához és a passiótörténet különböző szereplőihez szól
- kicsinyítő képzős, birtokos személyjeles megszólítások pl. urodum ’uracskám’
- indulatszók pl. ó
- ismétlések, halmozások, felkiáltó és felszólító mondatok, ellentétező párhuzam, szótőismétlés
- világ – virág motívum
Halotti beszéd és könyörgés
- kb. 1200 körül keletkezett
- latin nyelvű szöveg fordítása
- Pray-Kódexben (eredeti és magyar szöveg is)
- Toldy Ferenc nevezte el Pray Györgyről (jezsuita történész, elsőnek ismertette a prédikációt)
- két, egymástól elkülönülő rész, fordítás is eltérő
- első rész: több ponton eltért az eredeti szövegtől (kihagyások, betoldások)
- könyörgés: második rész, kötött szertartásrend, pontos, szó szerinti fordítás
- hatás: Kosztolányi Dezső, Márai Sándor
Intelmek, geszták, legendák
- intelem: (gr. parainézis ’intés, megintés’) meghatározott személyhez intézett erkölcsi célzatú beszéd, tanító-nevelő szándékú szellemi hagyaték. A középkor latin nyelvű intelmei gyakran uralkodókhoz vagy a trón várományosához szóló tanítások voltak, olyan „királytükrök”, melyekben a tényleges vagy leendő uralkodók megláthatták, milyennek kell lenniük, hogyan kell keresztény királyhoz méltóan gyakorolniuk az uralkodást.
- geszta: (lat. gesta rerum, res gestae ’viselt dolgok’) a középkori udvari-nemzeti történetírás egyik jelentős műfajaként összefüggő, kiszínezett előadásban mutatta be egy-egy nép, ország vagy uralkodóház történetét. A régmúlt mondaszerű ábrázolása mellett a közelmúltat hitelesebben, krónikaszerűen tárgyalta. Mivel a hiteles történeti tartalmakat vegyítette a fikcióval, a kolostorokban írt évkönyveknél (annales) és a krónikáknál irodalmibb formának tekinthető.
- legenda (lat. ’olvasandó’) prózai, ritkábban verses formájú epikus műfaj, amelyek a vallási szempontból fontos személyek életét és csodaélményeit a példaadás, lelki épülés szándékával beszéli el.
- Szent István intelmei Imre herceghez: legkorábbi latin nyelvű szövegemlékünk, 1020
- Anonymus: Gesta Hungarorum: 1200-as évek, P. dictus magister, III. Béla jegyzője
- Margit-legenda: IV. Béla lányának élettörténete és csodatételei, Ráskai Lea másolta