Villon
1. Élete
- szül.: 1431, Párizs, százéves háború végén, Jeanne d’Arc megégetésének évében
- eredeti neve: Francois de Montcorbier vagy Francois des Loges
- árva à nagybátyja: Giullaume de Villon nevelte
- 1443: Sorbonne, 1452: magisteri cím
- hosszú háború à Párizs romokban, diákélet és egyetem lezüllött
- „Kígyósok” bandájában, betörés és lopás miatt többször börtön
- 1455: önvédelemből részeg papot leszúrt à hónapokig bujdosás à kegyelem
- Párizs: teológiai fakultás kifosztása à ismét menekül
- 1456-1461: bujdosás Franciaországban
- 1461: amnesztia XI. Lajostól
- 1462: újabb botrány à halálra ítélték à tízévi száműzetés végül
- 1463: elhagyja Párizst (tovább nincs adat)
2. Pályaképe
- kései középkor irodalma, téma: halál, múlandóság, kocsmai szerelmek, bűn, vallásos hit, jószerencse, forma: oktáva, rondó, ballada
- vágánsköltészet zenei és irodalmi hagyománya: hatás
- személyesség megjelenése: nem a közösség része à öntörvényű, közösségtől elkülönülő
- szubjektív líra első képviselője
- Kis Testamentum (Hagyaték, 1456)
- legkorábbi fent maradt műve
- messzi útra induló ünnepélyesen kinyilvánítja végső akaratát
- 40 oktávából áll, komikus-ironikus hang
- oktáva: nyolcsoros strófaforma, melynek sorai 8 szótagból állnak, rím: ababbcbc
- nem létező örökség szétosztása
- 40: Biblia, várakozás és felkészülés száma
- Nagy Testamentum (1461)
- Hagyaték kibővítése, eltérő elvek szerinti újraírása
- utókor: költő legjelentősebb alkotása
- 173 oktáva, lelki-szellemi hagyaték
- lírai én: élet elképzelt végpontjának látószögéből szólal meg
- beszélő fiktív alaknak (Frémin) mondja tollba végrendeletét
- összegző lényegű visszatekintés (életútra)
- 1-70. vallomásos jellegű önéletrajz (ironikus-önironikus hangú reflexió)
- 70-173. tréfás lajstrom a hagyatékról
- betétek: 15 ballada, 1 panasz, 1 rondó, 1 tanítás, 1 dal, 1 sírfelirat
(önállóan is olvashatóak, de szerves részei a testamentum szövegének)
- témák: bűn, megbocsátás, könyörület, irgalom, életélvezet, mulandóság
- mulandóság = haláltánc (a műben többnyire)
- haláltánc: (fr. danse macabre) a XIII-XIV. sz. művészet jellegzetes műfaja. Nagy pestisjárványok idején terjedt el, amikor kkor embere a tömeges halál látványával és tapasztalatával találkozott. Megszemélyesített halál társ. különbségek nélkül utolsó táncba viszi az elszólított embereket. Mulandóság egyetemes hatalma. (Madách, Arany, Liszt)
3. Villon-fordítások
- Szász Károly: néhány sor és strófa (1878)
- Tóth Árpád: Ballada, amelyet a költő készített anya kérésére, hogy imádhatná a Szent szüzet, Epitáfium, melyet a költő készített a maga és cimborái számára, mikor együtt való felakasztásukat várták
- József Attila: Villonról, meg a Vastag Margot-ról (1929) Toll c. lapban
- Faludy György: híres-hírhedt átköltés-kötet, inkább Faludy-versek, mint Villon (1937)
- Szabó Lőrinc: majdnem teljes Villon-fordítás (1940)
- Vas István: az első teljes Nagy Testamentum (1966)
- Mészöly Dezső: magyar Villon-kutatás és –fordítás szakértője (1966) teljes életmű
- Kosztolányi Dezső: Ballada a hajdan való idők szépasszonyairól
4. Művei
- Ballada a Vastag Margot-ról (bordélyház, lovagi szerelem paródiája)
- akrosztikon: (gr. akrosz+sztikhosz ’szélső+verssor) olyan költemény vagy stórfa, amelyben az egymás után következő verssorok vagy versszakok első betűi összeolvasva értelmes szöveget alkotnak. Ez a leggyakrabban a szerző vagy a címzett neve, de lehet ajánlás vagy fohász is. (pl. Balassi Bálint)
- Villon: 17 alkalommal használta, költői öntudat fontossága à kkor nem, reneszánsz igen
- Ellentétek balladája
- ballada: (provanszál ballade ’tánc, táncdal’) a XIII. sz.-tól gyakori olasz, spanyol és francia lírai versforma, nem azonos a ballada műfajjal.
1. - három nyolcsoros versszak + négysoros ajánlás
- nyolc szótagos jambikus sorok
- rím: ababbcbc+bcbc
2. - tízsoros + öt-hat soros ajánlás
- tíz-tizenegy szótagú jambikus sorok
- rím: ababbccdcd
3. - különleges változata: hat versszakból álló kettős ballada
- ajánlás ritkán
Versszakok mindhárom változatban refrénnel zárulnak
- paradoxon: (gr. ’nem várt, lehetetlen vélemény’) olyan állítás, amely képtelennek látszik, de alaposabb meggondolás után igaznak bizonyul, tehát ellentmondásossága pusztán látszólagos.
- Gyász-irat, melyet maga s társai számára szerzett a költő, mialatt fölakasztásukat várták