A klasszikus modernség irodalmának történelmi, szellemi, művészeti környezete

2012.12.22 00:47

 

Elnevezése

- modern (latàfr. ’korszerű, mai, korunkbeli’)

- gyakran: régebbi és jelen lévő művészet szembeállítása

- XIX. sz. második felétől napjainkig tartó időszak

- tehát: mai olvasónak az utóbbi másfél század számít korszerűnek, a legújabb ízlés szerint valónak, tehát mainak.

 

Szakaszai

- szimbolikus kezdetek: Gustave Flaubert Bovaryné c. regény, Charles Baudelaire A romlás virága c. verseskötet

- 1910-ig első szakasz: klasszikus modernség (naturalizmus, impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió) à avantgárd

- 1920-tól ’60-’70-ig második szakasz: klasszikus modernség  + avantgárd összekapcsolódik + új

- XX. sz. utolsó harmadától mostanáig: posztmodern

 

Első szakasz történelmi környezete

- XIX. sz. francia polgári forradalom, napóleoni háborúk

- liberális eszmék áramlása, polgári rend megszilárdulása Nyugat-Európában

- elidegenedés, embertelennek tűnő világ

- egységes világ darabokra törni látszik, egységes világmagyarázatok válságban

- szövetségi rendszerek kialakulása, első világháború

 

Comte

- pozitivizmus: korszak uralkodó világképe

- társadalmi-emberi problémák megoldása: technika és tudományok előrehaladásával

- emberi megismerés: teológiai (természetfeletti erők), metafizikai (elvont gondolkodás), pozitív szakasz (tudomány)

- történetiség: földrajzi, szociális, kulturális, vallási meghatározottság

- következtetések: gazdasági folyamatokból, társadalmi csoportok vizsgálatából

- tapasztalat, tények: megismerés bizonyos támasza (Descartes)

- új tudományok: szociológia, pszichológia

- élet végső kérdéseire válasz: lemond róla

 

Spencer

- pozitivizmus biológiai módszere és törvényfogalmának alkalmazása

- fejlődésről szóló elmélet (még Darwin előtt)

- dolog alávetettek: felbomlás és egyesülés jelenségének à egymást követve: fejlődés

- a világ végső alapja, a lét megismerhetetlen

 


 

Taine

- tudományos determinizmus: ember az öröklés és a környezet által meghatározott természeti lény, cselekedeteit a faj, a környezet és a történelmi pillanat határozza meg (miliőelmélet)

- műalkotásokra kiterjeszti: mű megértéséhez ismerni kell a korszellemet és az alkotó egyéni élményvilágát

- pozitivizmus meghatározó hatás: realizmus, naturalizmus, impresszionizmus

 

Realizmus

- kialakulása: XIX. sz. első felében romantika ellenhatásaként, de párhuzamosan

- alap: művészet utánzáselvű (mimetikus) fölfogása à művészet a valóság sajátos visszatükrözése

- elnevezése: Gustave Courbet francia festő, 1955-ös kiállítását nevezte realistának

- Courbet - Kőtörők: művészeti realizmus mintapéldája

- történeti értelemben: Honoré de Balzac műveire használták francia kritikusok

- lat. res, realis ’valóságos dolog, valódi’

- def.: irányzatának elméletírói mindenekelőtt a társadalmi berendezkedésre, az emberek társadalomban elfoglalt helyére figyeltek. Az embert társadalmi lényként vizsgálták. Az irányzat a társadalmi és természeti valóságot objektívnek és megragadhatónak tételezte, és e valóság összefüggéseinek (az egyes társadalmi réteget egymáshoz való viszonya, az egyéniségtípusok sorsalakulása, magatartása, lelkisége) minél teljesebb ábrázolására tett kísérlet. A realizmus tehát azt feltételezte, hogy a világ úgy is elbeszélhető, amilyen „valójában”. Mivel az egyedi helyett a törvényszerűt, az általánost akarta megragadni, tipikus helyzetek, tipikus események és tipikus jellemek megalkotására törekedett. Az irányzat a festészet mellett meghatározóan a szépprózában jelentkezett, jellegzetes műfaja a „nagyregény”. Világszerűség, mindentudó elbeszélő, okszerű cselekvések, tárgyilagosságra való törekvés, részletes leírás à környezetrajz, nyelv átláthatósága.

- párhuzamok a romantikával: megalkotott világok, de rom. távol áll a társadalmi meghatározottság iránti érdeklődés

- filozófiai alapja: pozitivizmus.

 

Naturalizmus

- kialakulása: 1860-as évektől

- realizmus számelmélet és poétikai megfontolásait gondolta tovább

- lat. natura ’természet’

- def.: képző –és színházművészeti irányzat. Főként francia, német és olasz területen, valamint Közép –és Kelet-Európában. Természet tanulmányozása, valamint a tapasztalatok „természethű” rögzítésének igénye. Az irányzat kialakulásakor nehezen különíthető el a realizmustól, a két fogalmat gyakran azonos vagy rokon értelemben használják. Egyértelműbb elkülönítésük XiX-XX. sz. fordulóján.

- filozófiai alapja: pozitivizmus.

- programadó író: Emilé Zola – A naturalista regényírók „az író nem elkölcsbíró, hanem boncolóorvos” à olvasó feladata: erkölcsi tanulságok levonása

 


 

Társművészetek

- festészet: preraffaeliták (William Holman Hunt, Dante Gabriel Rosetti, John Everett Millais

                         barbizoni iskola (Gustave Courbet, Honoré Daumier)

                         peredvizsnyik-mozgalom (Ilja Jefimovics Repin, Ivan Ivanovics Siskin)

- magyarországi: Munkácsy Mihály, Kernstok Károly, Aba Novák Vilmos

- zene: verizmus (Olaszország)

                Giavomo Puccini, Pietro Mascagni