A klasszikus modernség irodalmának történelmi, szellemi, művészeti környezete
Elnevezése
- modern (latàfr. ’korszerű, mai, korunkbeli’)
- gyakran: régebbi és jelen lévő művészet szembeállítása
- XIX. sz. második felétől napjainkig tartó időszak
- tehát: mai olvasónak az utóbbi másfél század számít korszerűnek, a legújabb ízlés szerint valónak, tehát mainak.
Szakaszai
- szimbolikus kezdetek: Gustave Flaubert Bovaryné c. regény, Charles Baudelaire A romlás virága c. verseskötet
- 1910-ig első szakasz: klasszikus modernség (naturalizmus, impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió) à avantgárd
- 1920-tól ’60-’70-ig második szakasz: klasszikus modernség + avantgárd összekapcsolódik + új
- XX. sz. utolsó harmadától mostanáig: posztmodern
Első szakasz történelmi környezete
- XIX. sz. francia polgári forradalom, napóleoni háborúk
- liberális eszmék áramlása, polgári rend megszilárdulása Nyugat-Európában
- elidegenedés, embertelennek tűnő világ
- egységes világ darabokra törni látszik, egységes világmagyarázatok válságban
- szövetségi rendszerek kialakulása, első világháború
Comte
- pozitivizmus: korszak uralkodó világképe
- társadalmi-emberi problémák megoldása: technika és tudományok előrehaladásával
- emberi megismerés: teológiai (természetfeletti erők), metafizikai (elvont gondolkodás), pozitív szakasz (tudomány)
- történetiség: földrajzi, szociális, kulturális, vallási meghatározottság
- következtetések: gazdasági folyamatokból, társadalmi csoportok vizsgálatából
- tapasztalat, tények: megismerés bizonyos támasza (Descartes)
- új tudományok: szociológia, pszichológia
- élet végső kérdéseire válasz: lemond róla
Spencer
- pozitivizmus biológiai módszere és törvényfogalmának alkalmazása
- fejlődésről szóló elmélet (még Darwin előtt)
- dolog alávetettek: felbomlás és egyesülés jelenségének à egymást követve: fejlődés
- a világ végső alapja, a lét megismerhetetlen
Taine
- tudományos determinizmus: ember az öröklés és a környezet által meghatározott természeti lény, cselekedeteit a faj, a környezet és a történelmi pillanat határozza meg (miliőelmélet)
- műalkotásokra kiterjeszti: mű megértéséhez ismerni kell a korszellemet és az alkotó egyéni élményvilágát
- pozitivizmus meghatározó hatás: realizmus, naturalizmus, impresszionizmus
Realizmus
- kialakulása: XIX. sz. első felében romantika ellenhatásaként, de párhuzamosan
- alap: művészet utánzáselvű (mimetikus) fölfogása à művészet a valóság sajátos visszatükrözése
- elnevezése: Gustave Courbet francia festő, 1955-ös kiállítását nevezte realistának
- Courbet - Kőtörők: művészeti realizmus mintapéldája
- történeti értelemben: Honoré de Balzac műveire használták francia kritikusok
- lat. res, realis ’valóságos dolog, valódi’
- def.: irányzatának elméletírói mindenekelőtt a társadalmi berendezkedésre, az emberek társadalomban elfoglalt helyére figyeltek. Az embert társadalmi lényként vizsgálták. Az irányzat a társadalmi és természeti valóságot objektívnek és megragadhatónak tételezte, és e valóság összefüggéseinek (az egyes társadalmi réteget egymáshoz való viszonya, az egyéniségtípusok sorsalakulása, magatartása, lelkisége) minél teljesebb ábrázolására tett kísérlet. A realizmus tehát azt feltételezte, hogy a világ úgy is elbeszélhető, amilyen „valójában”. Mivel az egyedi helyett a törvényszerűt, az általánost akarta megragadni, tipikus helyzetek, tipikus események és tipikus jellemek megalkotására törekedett. Az irányzat a festészet mellett meghatározóan a szépprózában jelentkezett, jellegzetes műfaja a „nagyregény”. Világszerűség, mindentudó elbeszélő, okszerű cselekvések, tárgyilagosságra való törekvés, részletes leírás à környezetrajz, nyelv átláthatósága.
- párhuzamok a romantikával: megalkotott világok, de rom. távol áll a társadalmi meghatározottság iránti érdeklődés
- filozófiai alapja: pozitivizmus.
Naturalizmus
- kialakulása: 1860-as évektől
- realizmus számelmélet és poétikai megfontolásait gondolta tovább
- lat. natura ’természet’
- def.: képző –és színházművészeti irányzat. Főként francia, német és olasz területen, valamint Közép –és Kelet-Európában. Természet tanulmányozása, valamint a tapasztalatok „természethű” rögzítésének igénye. Az irányzat kialakulásakor nehezen különíthető el a realizmustól, a két fogalmat gyakran azonos vagy rokon értelemben használják. Egyértelműbb elkülönítésük XiX-XX. sz. fordulóján.
- filozófiai alapja: pozitivizmus.
- programadó író: Emilé Zola – A naturalista regényírók „az író nem elkölcsbíró, hanem boncolóorvos” à olvasó feladata: erkölcsi tanulságok levonása
Társművészetek
- festészet: preraffaeliták (William Holman Hunt, Dante Gabriel Rosetti, John Everett Millais
barbizoni iskola (Gustave Courbet, Honoré Daumier)
peredvizsnyik-mozgalom (Ilja Jefimovics Repin, Ivan Ivanovics Siskin)
- magyarországi: Munkácsy Mihály, Kernstok Károly, Aba Novák Vilmos
- zene: verizmus (Olaszország)
Giavomo Puccini, Pietro Mascagni