A klasszikus modernség költészete
A modernség gazdasági-társadalmi környezete
- modern ipari társadalom: termelés megszervezett formában
- tőke és munka világa
- ember által alkotott „Második Természet” à szimbolikus megtestesítő: gép, automobil, repülő, elektronikus gépek
- polgári társadalom, modellje az USA alkotmánya
- modern élet szimbolikus helye: nagyváros (nem a haza vagy a nemzet) Berlin, Párizs, London, Bécs, New York (építményeik jelképes üzenetek pl. World Trade Center)
Megváltozott világ –és emberkép
- bizalom megrendül: fejlődésgondolat és megismerés elvű módszerek (felvilágosodás)
- élet felszíni függései látszólagosak à igazi összefüggések a mélyebb struktúrában: a modern szellem a felszín mögé akart látni
- ellenpárok a világban: lényeg-jelenség, kimondható-kimondhatatlan, hiteles-nemhiteles, véletlen-szükségszerű
- különleges személyiség képes az önmegvalósításra
- kísérlet az élet személyiségalapú megértésére (életfilozófiák) à átfogó önreflexivitás megjelenése
- mindent csak valamire vonatkoztatva lehet megragadni és nem önmagában
- filozófiai gondolkodás két ágra szakad: pozitivizmus ßà életfilozófiák
Schopenhauer
- A világ mint akarat és képzet (1819) század második felétől ismert és hatást gyakorol
- a világ megismerhetetlen, mert a megismerés (tárgy) nem függetleníthető a megismerő szubjektumtól (alany) à a világ a megismerő tudat képzete, szemlélete, önszemlélete
- az akarat az örökös hiány tapasztalatából fakad, mert a kielégített vágy újabb vágyat szül
- a szenvedéstől az embert az akarattól való megszabadulás, azaz a vágyak kiölése szabadíthatja meg (erre csak a kivételes személyiség képes) à teljes nyugalom (Nirvána) állapota
Kirkegaard
- XIX. sz. ’40-es éveiben írja műveit à XX. sz. egzisztencializmus előzménye
- hegeli filozófia bírálása
- kpontban: a ténylegesen létező ember à újkori fejlődés legsúlyosabb következménye: egyéniség eltűnése
- eszményi emberkép: önmagát tudatos választások során megvalósítani képes egyén
- az esztétikai létet választó ember műalkotássá formálja életét (Don Juan)
- az etikai létet választó ember az általános erkölcsi normákhoz igazodik (Agamemnón)
- vallási magatartás szerint élő ember: isteni elvek szerint él (Ábrahám)
Nietzsche
- szembehelyezkedik: pozitivista, metafizikus világmagyarázatokkal
- A tragédia születése (1872): ókori gr. tragédia származtatása a dionüszoszi (mámor, ösztönösség) és apollóni (harmónia, szépség) alapelvből à művészetek szempontjából: dionüszoszi az elsődleges
- nyugati keresztény hagyományban: élet esztétikáját elnyomták az erkölcsi értékelés dogmái à ősi ösztön elfedése egységes világmagyarázatokkal
- kaotikus világ érzékelhetősége: művészet (Schopenhauer)
- „Isten meghalt” kereszténységgel szemben az ember önteremtése, hatalom akarásának elve
- Imigyen szólva Zarathustrának (1885): emberfölötti ember (Übermensch) képes felülemelkedni a jó és rossz erkölcsi kategóriáin à önelvű értékek teremtésével megvalósítja önmagát
- A hatalom akarása (1901): nem egységes és hiteles (nem N. állította össze) kísérlet minden érték átértékelésére
- nyelvszemlélet: a nyelv alkalmatlan az igazság kifejtésére, mert metaforikus és figuratív à hatalmas hatása a századvég irodalmi törekvéseire à pl. én-kultusz, kultúra szerepének és jelentőségének megszemlélése (Freud, Gottfried Benn)
William James
- pragmatizmus
- erkölcsfogalma tapasztalásra és a társadalmi cselekvésre épül
- elveti a szükségletekből és az érdekektől mentes igazság lehetőségét
- nyelvelmélet: minden nyelvi elem csak a használatban, vagyis konkrét környezetben nyer értelmet
- nyelvi jelek nem rendelkeznek önálló jelentéssel
- A pszichológia alapelvei (1890): tudatfolyam-elmélet à minden gondolat egy személyes tudat része, és a gondolat minden tudatban állandó, folyamatos alakulásban van
- gondolkodás a tárgyak közül folyton kiemel, választ, mellőz (jelentős hatás: irodalomban tudatelbeszélés, tudatleírás à Henry James, James Joyce, Babits Mihály)
Henri Bergson
- modern időfelfogás egyik legjelentősebb alakja
- fejlődés: kiszámíthatatlan, de teremtő folyamat („teremtő fejlődés”)
- „megélt” belső idő + fizikailag mérhető külső (objektív) idő
- objektív idő: folyamatos, egymástól elkülöníthető állapotokból áll össze
- belső idő: adott pillanata piramisszerűen magában hordozza a múlttá vált pillanatokat (a hegyről leguruló hólabda hasonlata)
Freud
- mélylélektan
- „tudatos én”: a társadalom különböző normái alakítják – erkölcs meghatározta társadalmi normák
- „ösztön-én”: személyiség tudattalan szférája – „örömelv”
- két réteg együttesen: „Én” (=Egó)
- emberi kultúra: örömelv és a társadalmi normák folyamatos küzdelme
- „elfojtás”: felettes én ösztönök feletti kontrollja
- a személyiség osztott à személyiség önmaga számára sem ismerhető meg teljesen
Irodalom –és nyelvfelfogás
- széttöredezettség, személyiség osztottsága
- esztétizmus: kísérlet az egész műalkotásban való újraalkotására
- hagyományos szerzőség fogalmának felszámolása: „a hang elveszti eredetét, a szerző halottá válik, az írás elkezdődik” (Roland Barthes)
- művészet megveti a mindennapiságot, „kivonul” közegéből (pl. szecesszió), és az esztétikum világában alkotja újra önmagát
- irodalmi nyelv egyre inkább önmagára hagyatkozik (gyakorlati élettel szemben): rajta kívüli világra kevéssé vagy egyáltalán nem vonatkozó jelrendszer kiépítésére törekszik
- areferencialitás: (lat. referencia ’tájékoztatás, valamely jelsorozatnak a jelrendszeren kívüli valóságra való vonatkoztatása’) a lírai alkotás szándéka, önértelmezése szerint nem vonatkoztatható semmiféle önmagán túli, konkrét világra. Az ilyen jellegű törekvést szimbolikus szerkezete megakadályozza. A szimbolista vers tehát nem értelmezhető a valóság ábrázolásaként, utánzásaként, tükrözéseként. Esztétikája az arisztotelészi mimetikus elvvel szemben teremtéselvű. Vagyis a műalkotás öntörvényűségét, a tapasztalati valósággal meg nem feleltethető, esztétikai világszerűségét, önmagát állítja. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a műből hiányzik a világtapasztalat.
- öntükröző jelleg, szövegköztiség (intertextualitás) à megérték nehéz à újfajta olvasásmód kell
- befogadó aktív közreműkődésének igénye
- előtérben az újítás
- idő: megszakítottság, töredezettség (linearitás helyett)
- nyelv: nem eszközkategória, hanem a kimondásnak új lehetősége
- a nyelv mi magunk vagyunk à nyelvfilozófia jelentősége
A líra új kifejezésmódja
- tudatosság, programosság
- leírás visszaszorul, előtérben a kifejezés
- szöveg egészét szervező szimbólumalkotás
- merész képhasználat
- mondatszerkezet fellazítása
- jelentő és jelentett egyezményes kapcsolatainak felfüggesztése
- másodlagos jelentések szerepe megnő, jelentések rögzíthetetlensége
- egyidejű vagy egymást követő stílusirányzatok: művészek is kül. törekvésekhez kapcsolódtak pályájuk során, egy-egy műben többféle stílusirányzat
- klasszikus modernség: a szimbolizmussal kezdődő irodalmi folyamat
naturalizmus
szimbolizmus
impresszionizmus
szecesszió
Szimbolizmus
- XIX. sz. ’50, francia irodalom
- szimbólum: (gr. szümbolon ’ismertetőjel’): legkorábbi jelentése kettétört tárgyakra vonatkozott, amelyeket összeillesztve azonosíthatóvá vált a hírvivő személye. Már az antikvitásban kialakult azonban a szó elvont jelentésköre is: jelszó, jelkép értelemben. A művészi szimbólumokat azonban – szemben az ismertetőjelekkel – többértelmű jelentés jellemzi.
- szimbolizmus: elnevezése (Jean Moréas fr. költőtől származik, eleinte egy kisebb költői mozgalom neve volt) kisebb részben képzőművészeti, főként irodalmi, azon belül meghatározóan költészeti irányzatot jelöl. Kezdete jelképesen Baudelaire A Romlás virága (1857) megjelenése. Lezárása az európai költészetben Thomas Stearns Eliot A puszta országa (1922). A kifejezés olyan poétikai jelhasználatra vonatkozik, amely az irodalmi alkotásokat korábban is jellemezte (szimbólum). Modern szimbolizmusban azonban: jelkép a szöveg központi alkotóeleme. Összetett jelentéslehetőségek, melyeket nem lehet egy-egy konkrét jelentéssel megfeleltetni. Másodlagos értelem jelentősége (konnotáció, elsődleges: denotáció). Egy jel = több jelentés. Sejtetés, sugalmazás, nem megnevezés.
Parnasszizmus
- programvers: Théophile Gautier – A művészet
- elnevezés: Parnasszus hegy nevéből ered, itt laktak a görög mitológia szerint a múzsák és Apollón
- esztétikája: szembefordul a romantikával, tagadta a költő társadalmi szerepét, váteszmivoltát, és prófétai küldetését.
- történelemfelfogása: megkérdőjelezte a felvilágosodástól örökölt fejlődéshitet, és a végzet erejét hirdette.
- poétikája: szakított a vallomásos élménylíra gyakorlatával
- szenvtelen, távolságtartó hangnem
- téma: örök érvényűnek tartott dolgok, jelképet, mitikus és természeti témák, egoztikus tájak, ragadozó állatok viselkedése
- epikus részletezés, rendkívül gondos megalkotottság
- magyar: Babits Mihály, Kosztolányi Dezső
- l’art pour l’art (fr. ’művészet a művészetért’): a 19. században megfogalmazott esztétikai felfogás, melynek lényege a művészet öncélúsága, a művészet társadalmi szerepének tagadása - Gauthier: a művészet számunkra nem eszköz, hanem cél.
- esztétizmus: az esztétikai érték vezető szerepét hirdetű poétikák és költői magatartásformák összefoglaló elnevezése (l’art pour l’art, parnasszizmus, szimbolizmus, preraffaeliták, dekadensek)
Impresszionizmus
- festészetben először, konzervatív akadémizmussal szemben
- természethű ábrázolás, pillanatnyi benyomás
- új tapasztalat: pillanatnyi fényhatásokat és visszatükröződésöket rögzíteni képes fényképezés eredményei
- előzménye: szabadban festés a műterem helyett (plan air) pl. Manet, Degas, Renoir
- elnevezése: Claude Monet – A felkelő nap impressziója
- posztimpresszionizmus: az impresszionizmust meghaladni szándékozó kül. műv. törekvések pl. Van Gogh, Paul Gauguin, Cézanne
- impresszionista irodalom: (lat. impressio ’benyomás’): XIX.-XX. sz. fordulójának irányzata, meghatározottan a lírában, de az epikában és drámában is jelentkezett. Kerüli a közvetlen fogalmi kifejezést. Elsősorban érzelmi, hangulati vonatkozásokat az érzékelhető benyomások révén fejezi ki. Összefonódik a naturalizmussal, majd a szimbolizmussal és a szecesszióval. Jellemzően csak egy-egy alkotói pálya egy-egy periódusában érvényesül. Névszói (nominális) stílus, zeneiség, hangszimbolika, szinesztéziás képek gyakori használata.
Szecesszió
- főként építészet, iparm., képzőm., kisebb részben irodalmi irányzat
- német: Jugendstil, francia: art nouveau
- előzmény: preraffaeliták festészete
- pl. Gaudí (építészet), Gustav Klimt (festészet)
- irodalmi szecesszió: (lat. secessio ’kivonulás, elkülönülés, elszakadás’) a prózában kedveli a zárt terek, statikus helyzetek megalkotását, a visszaszoruló cselekményességet és a folyamatos időrend megbontását. Ugyanakkor a szecessziós szövegeket hangulati túlfűtöttség, erotika, dekadencia, finom, dekoratív motívumhasználat, valamint indázó mondatfűzés jellemzi. A jelzők és a határozók gyakran füzérszerű szerkezetekben jelennek meg. A lírásban felértékeli a rímek, refrének, alakzatok szerepét, és jellegzetes metaforákat (virág-szív, gyöngy-álom, stb.), halmozott jelzős szerkezeteket használ.
Charles Baudelaire (1821-1867)
- A Romlás virágai (verseskötet, 1857) = a klasszikus modernség szimbolikus kezdete
- Kapcsolatok (szonett, 1857): programvers, a szimbolizmus poétikai alapvetése
- Az albatrosz (1859): programvers, szimbólum allegóriává változtatása („A költő is ilyen, e légi herceg párja”)
Paul Verlaine (1844-1896)
- hatás: Juhász Gyula, Tóth Árpád
- chanson: dalműfaj francia változata
- Őszi chanson (1864): verszene, hangulatot, benyomást rögzít (impresszió)
- Költészettan (1874): programadó vers, ars poeticák beszédhelyzete
Jean-Nicolas-Arthur Rimbaud (1854-1891)
- A magánhangzók szonettje (1871): magánhangzó + önkényesen társított szín (hangzás+látás) à további szabad asszociációk előhívása
- A részeg hajó (1871): önazonosság problémája, Ki vagyok Én?, asszociatív látomásos képalkotás
Stéphane Mallarmé (1842-1898)
- nyelvszemlélete: jelentőt eltávolítani a megegyezéses alapon hozzárendelt jelentettől
- „tiszta költészet (poésie pure) / homályos költészet / zárt költészet”
- Látomás (1863): a csók leírása szimbolikus képekkel
Rainer Maria Rilke (1875-1926)
- Archaikus Apolló-torzó (1908): szonett, műtárgy leírása
- ihlet: fej és végtagok nélküli görög szobor a Louvre kiállításán
- mű és befogadó kölcsönös viszonya: mindketten megváltoznak
- Új versek c. verseskötet (1907 és 1908)