A modernség fordulata az epikában
A regény
- antikvitás óta ismert, de sokáig nem tartozott a szépirodalomhoz
- ókor: homéroszi mítoszok mintájára
- nincsenek rögzített műfaji szabályok à rugalmasság az emberi élet változásaihoz
- XVIII. sz. Anglia: népszerűsödés, széles olvasói réteg
- cél: szórakoztatás, minta a mindennapi élet bonyodalmai közti eligazodásra
- próbatételes kalandregény: Candide
- fiktív életrajzi regény: Robinson
- lovagregény-paródia: Don Quijote
- antiutópia: Gulliver
- levélregény: Werther szerelme és halála, Fanni hagyományai
- tézisregény: Candide
- fejlődésregény: Az arany virágcserép
- történelmi regény: Kilencvenhárom
- realista regény: karriervágy, érvényesülni kívánás, terep a társadalmi tér
Prózapoétika
- XIX. sz. széppróza érzékenyen reagál az egységes világkép felbomlására
- csökken a cselekmény egységesítő (kohézióképző) szerepe à megszakítottság, töredezettség
- ok-okozatiság háttérbe szorul
- metonimikus elbeszélés: az epikában olyan oksági meghatározottságú történetmondó formaelvet jelöl, amelyik a fikció világát valószerűnek láttatja, a valósághoz hasonló módon (mimetikusan) beszéli el. A metonimikus formaelv meghatározza az elbeszélésegységek egymáshoz való kapcsolódását. Ok-okozati viszonyba állítja az elbeszélt eseményeket, és kijelöli a prózavilág értelmezési lehetőségeit.
- metaforikus elbeszélés: a metonimikussal szemben olyan formaelvet jelöl az epikában, amelyik felszámolja az elbeszélés folyamatosságát. Töredékesebb, ugyanakkor szövegszerű prózavilágot hoz létre. Fellazítja a történet ok-okozati összefüggésrendjét, és másfajta (ismétlésen, hasonlóságon, azonosításon vagy utaláson alapuló) szövegszerkesztő eljárásokat helyzet előtérbe. Az újító prózapoétikai eljárások következtében visszaszorul a történet. Előtérbe kerül a szövegszerűség, az elbeszélés módjának, mikéntjének (diszkurzivitás) a szerepe.
- megrendül a mindentudó elbeszélő helyzete à objektív elbeszélői nézőpont
- szereplői nézőpontok sokasága à lineáris idővezetés felbomlása
- előtérben a belső magánbeszéd à függőbeszéd „arra gondolt, hogy…”
- szereplők lelki folyamatainak, indítékainak elemzése
- esszészerű, filozofikus betétek
- önreflexió: olyan szövegalakzat, amely a szövegre magára, annak szövegszerűségére, irodalmi jellegére, megalkotottságára hívja fel a befogadó figyelmét. Szerepe összefüggésbe hozható az önértelmezéssel és a visszatekintő megértéssel (ennyiben önéletrajzi jellegű). Továbbá az elbeszélésmód jellegével, a műbeli narratív viszonyok rendszerével, illetve játékával. Az epikában tudatosítja az elbeszélés tényét, műveleti jellegét, a szöveg fikciós voltát. Így eltekint a világszerű, ábrázoló (mimetikus) jellegű írásmódtól. Ugyanakkor az elbeszélői hang (szubjektum) tudatos létesítésével fenntartja a gondolatok, érzések, reflexiók kifejezésének lehetőségét.
- XIX. sz. végétől nagyepika visszaszorul à redukáltabb prózaformák: elbeszélés, novella, rövidtörténet à figurák, nyelv csökkentése
- előtérben még: drámai (párbeszédes), lírai szerkezetek (metaforikus)