A modernség fordulata az epikában

2012.12.22 00:48

 

A regény

- antikvitás óta ismert, de sokáig nem tartozott a szépirodalomhoz

- ókor: homéroszi mítoszok mintájára

- nincsenek rögzített műfaji szabályok à rugalmasság az emberi élet változásaihoz

- XVIII. sz. Anglia: népszerűsödés, széles olvasói réteg

- cél: szórakoztatás, minta a mindennapi élet bonyodalmai közti eligazodásra

- próbatételes kalandregény: Candide

- fiktív életrajzi regény: Robinson

- lovagregény-paródia: Don Quijote

- antiutópia: Gulliver

- levélregény: Werther szerelme és halála, Fanni hagyományai

- tézisregény: Candide

- fejlődésregény: Az arany virágcserép

- történelmi regény: Kilencvenhárom

- realista regény: karriervágy, érvényesülni kívánás, terep a társadalmi tér

 

Prózapoétika

- XIX. sz. széppróza érzékenyen reagál az egységes világkép felbomlására

- csökken a cselekmény egységesítő (kohézióképző) szerepe à megszakítottság, töredezettség

- ok-okozatiság háttérbe szorul

- metonimikus elbeszélés: az epikában olyan oksági meghatározottságú történetmondó formaelvet jelöl, amelyik a fikció világát valószerűnek láttatja, a valósághoz hasonló módon (mimetikusan) beszéli el. A metonimikus formaelv meghatározza az elbeszélésegységek egymáshoz való kapcsolódását. Ok-okozati viszonyba állítja az elbeszélt eseményeket, és kijelöli a prózavilág értelmezési lehetőségeit.

- metaforikus elbeszélés: a metonimikussal szemben olyan formaelvet jelöl az epikában, amelyik felszámolja az elbeszélés folyamatosságát. Töredékesebb, ugyanakkor szövegszerű prózavilágot hoz létre. Fellazítja a történet ok-okozati összefüggésrendjét, és másfajta (ismétlésen, hasonlóságon, azonosításon vagy utaláson alapuló) szövegszerkesztő eljárásokat helyzet előtérbe. Az újító prózapoétikai eljárások következtében visszaszorul a történet. Előtérbe kerül a szövegszerűség, az elbeszélés módjának, mikéntjének (diszkurzivitás) a szerepe.

- megrendül a mindentudó elbeszélő helyzete à objektív elbeszélői nézőpont

- szereplői nézőpontok sokasága à lineáris idővezetés felbomlása

- előtérben a belső magánbeszéd à függőbeszéd „arra gondolt, hogy…”

- szereplők lelki folyamatainak, indítékainak elemzése

- esszészerű, filozofikus betétek

- önreflexió: olyan szövegalakzat, amely a szövegre magára, annak szövegszerűségére, irodalmi jellegére, megalkotottságára hívja fel a befogadó figyelmét. Szerepe összefüggésbe hozható az önértelmezéssel és a visszatekintő megértéssel (ennyiben önéletrajzi jellegű). Továbbá az elbeszélésmód jellegével, a műbeli narratív viszonyok rendszerével, illetve játékával. Az epikában tudatosítja az elbeszélés tényét, műveleti jellegét, a szöveg fikciós voltát. Így eltekint a világszerű, ábrázoló (mimetikus) jellegű írásmódtól. Ugyanakkor az elbeszélői hang (szubjektum) tudatos létesítésével fenntartja a gondolatok, érzések, reflexiók kifejezésének lehetőségét.

- XIX. sz. végétől nagyepika visszaszorul à redukáltabb prózaformák: elbeszélés, novella, rövidtörténet à figurák, nyelv csökkentése

- előtérben még: drámai (párbeszédes), lírai szerkezetek (metaforikus)