A XX. sz. irodalmának történelmi, szellemi, művészeti környezete

2012.12.24 23:45

 

1.     A korszak történelmi csomópontjai

A boldog békeidők és az első világháború

- felszín: boldog békeidők

- mélyben: világ hatalmi átrendeződésének jelei à első világháború

- ellentétek elmélyítése

 

Multipoláris világ, diktatúrák és demokráciák

- első világháború után a világ sok központúvá vált

- érzelmein keresztül manipulálható tömeg megjelenése

- jobb –és baloldali diktatúrák (olasz, német fasizmus, orosz kommunizmus)

- modern értelemben vett polgári demokráciák megszületése

- világgazdasági válság

 

A második világháború

- három fasiszta állam szövetsége, kísérlete a hatalmi térnyerésre

- velük szemben: USA és SZU

- vh. kiterjedése, haditechnikája, pusztító ereje miatt: nagyon különbözött az addigiaktól

 

Népirtás

- etnikai ellentétek a hatalmi célok érdekében

- faji-ideológiai alapok, tömegesség

- német és európai zsidóság, cigányság kiirtására tett kísérlet

- koncentrációs táborok, Gulag

 

Bipoláris világ, a SZU és a keleti tömb szétesése

- második világháború után: kétpólusú világ

- USA-SZU hidegháború

- nyolcvanas évek: SZU és keleti tömb szétesése à demokratikus átalakulás

 

A gyarmati rendszer szétesése

- Latin-Amerika függetlensége

- első világháború: vesztes országok elvesztik gyarmataikat

- második vh.: gyarmati rsz. felbomlása felgyorsul

 


 

2.     Meghatározó szellemi áramlatok

Világkép

- egységes világkép felbomlása

- önmegvalósítási lehetőségek egyre szűkebbek (XX. sz. is érezte már)

         Kierkegaard – izoláció

         Marx – elidegenedés

         Freud – személyiség osztottsága

- modern európai személyiség válsága

- nyelvi kifejezés egyre nehezebb

- én = nyelv teremtettje

- hagyományba ágyazottság tapasztalata megerősödik

 

Neopozitivizmus

- Bécsi Kör, ’20-as évek

- tapasztalati-empirikus és a logikai megismerés szintetizálására törekedtek

- filozófia: fogalmakat tisztázó tudományág à kutatás tárgya: maga a nyelv

- hatás: Ludwig Wittgenstein: emberi lét végső kérdéseinek elméleti feltárása nyelvi korlátokba ütk.

- végső kérdések és válaszok kimondhatatlanok „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” W.

 

Szellemtörténet

- a történelmi jelenségeket az egyes korszakokban megnyilvánuló korszellemre visszavezető történetírói irányzat.

 

Archetípusok

- Carl Gustav Jung: kollektív tudattalan (Freud alapján)

- tudatalattin túl: őstipikus képek és motívumok (meghatároznak minket)

- introvertált (befelé irányuló) és extrovertált (kifelé irányuló) magatartás

 

Spengler

- A nyugat alkonya (1921): ezer évig tartó kultúrák (ősi kínai, indiai, babiloni, antik görög, eu-nyugati) életét négy szakaszra osztja à keletkezés, érlelődés, virágzás, hanyatlás

- kultúrák hanyatló szakasza: civilizációk

- fejlődéselvűség koncepciójának felbontása, Eu-központú fejlődéseszme megkérdőjelezése

 

Fenomenológia

- Edmund Husserl: pozitivizmus és irracionalizmus meghaladásának kísérlete

- gr. phainomenon ’jelenség, megmutatkozás, értelem’

- metafizikai „lényeg” és felszíni „jelenség” megkülönböztetésének tagadása

- külvilág változó és széteső jelenségeit az emberi tudat fogja össze és látja el értelemmel à a tudat teremti a tárgyat

 

Egzisztencializmus

- hatás: Schopenhauer, Kierkegaard, Nietzsche

- elnevéz: lat. existencia ’létezés’

- emberi létezés végső lényegét akarja megtalálni

- ember szükségszerűen magányos

- lét végességéből eredően értelmetlen

- meghatározó: félelem, szorongás

- személyiség történetileg változó

- Karl Jaspers, Jean-Paul Sartre, Martin Heidegger

 

Heidegger

- mestere: Husserl à tudat történetisége és időbelisége (Lét és idő, 1927)

- élet halál felől való értelmezése

- autentikus (hiteles) lét: ember illúziók nélkül néz szembe a világgal à közvetlen kapcsolat a léttel

- tehát: ember feladata az állandó önértelmezés, amely egyben létértelmezés is

 

Relativizmus, konstruktivizmus

- világ megismerhetőségébe vetett hit megrendül

- Einstein: relativitáselmélet (térről és időről való fogalmak átrajzolása)

- modern pszichológiai kutatások: agy megismerési folyamatainak vizsgálata

- konstruktivizmus: filozófiai-ismeretelméleti irányzat (lat. ’alkotás, szerkesztés’) à a valóság, a világ az egyén észlelő és megismerő tevékenységének eredménye, a környező világot csak számunkra való megjelenésében ismerjük à általunk „konstruált” formában létezik

 

 

3.     Az irodalomtudomány irányai

Irodalomtudomány

- XVII.-XVIII. sz.-ig jelentéktelen: magától értetődő volt az irodalmi alkotások jelentése

- alkotó és befogado nagyjából egységes világismerete à romantika à irodalmi alkotások közös értése felbomlik

 

 

 

 

 

Pozitivista irodalomtörténet-írás

- kpont: tények és tapasztalatok tisztelete

- irodalmi mű értelmének, jelentésének forrása elsősorban a szerző és a mű viszonyában rejlik

- hangsúly: életrajzi tények, élmények, társadalmi és politikai hatások kutatása

- két irányzat: szerző és kor háttere vagy nyelvi-eszmei eredet

- képviselői: Hyppolite Taine, Wilhelm Scherer

- magyar: Riedl Frigyes, Beöthy Zsolt

- „az irodalmi mű nemcsak egyszerűen a képzelet játéka, vagy valami forrófejű egyén magános szeszélye, hanem az uralkodó erkölcsök hű másolata és bizonyos lelkiállapotok kifejeződése” HT.


 

Szellemtörténeti iskola

- képviselői: Wilhelm Dilthey

- egyes korszakok hasonlóságait és különbségeit az anyagi világtól viszonylag független „korszellemből eredezteti

- műalkotás: korszellemek az egyéni élményen át való intuitív kifejeződés

- magyar: Lukács György, Horváth János, Thienemann Tivadar, Szerb Antal

- „a költői képzeletet éppúgy életviszonyok uralják és fejeződnek ki benne, amiként ezek befolyásolják már a költő észlelésének alakulását is”WD.

 

Strukturalizmus

- vizsgálódás körén kívül esik a művet övező kontextus

- feladat: műalkotás minél teljesebb és alaposabb leírása

- kpontban: poétikai nyelvhasználat

- műalkotás: öntörvényű világ, jelek zárt rendszere

- képviselői: Roman Jakobson, Claude Lévi-Strauss, Ivor Armstrong Richards

- magyar: Hankiss Elemér, Főnagy Iván, Török Gábor

- „nem az a lényeg, hogy a vers mit mond, hanem az, hogy micsoda” IAR.

 

Hermeneutika

- irodalmi alkotás értelmét, jelentését a mű és a befogadó viszonyában feltételezi

- filozófiai háttér: Heidegger + Hans-Georg Gadamer filozófiai hermeneutikája

- gr. eredetű szó, Hermész, isteni, az emberek számára érthetetlen üzenetek közvetítője, magyarázója és tolmácsolója à megértés tudománya

- befogadó aktivitása és értelemképző szerepe

- állandó, stabil értelem elutasítása

- mű és olvasó egyaránt évezredes hagyományozottságú szövegek hálózatának összefüggésében létezik

- „magát a megértést nem annyira a szubjektivitás cselekvéseként, hanem egy hagyománytörténésbe való bekerülésként kell elgondolni” H-GG.

 

Befogadás-esztétika

- programadó: Hans Robert Jauss – Irodalomtörténet, mint az irodalomtudomány provokációja

- strukturalizmus és hermeneutika eredményeiből indul ki

- alaptétel: irodalom nem létezhet olvasók nélkül

- koronként és személyenként változó értelmezés à befogadástörténet kutatása

 

Dekonstrukció

- sémák, amik az értelem változását, folyamatát a stabil értelemmel szemben létrehozzák

- művek megközelítése is többféle lehet

- jelentés: összetett, többértelmű, rögzíthetetlen, megkérdőjelezhető

 

Posztmodern irodalomelméletek

- historicizmus, kulturális kritika, feminizmus, posztkolonializmus

- társadalmilag perem helyzetű csoportok kultúrájának kutatásakor

Társművészetek

Képzőművészet: Picasso, Henri Matisse, Edvard Munch, Chagall, Dalí, Miro, Andy Warhol

Építészet: Le Corbusier, Mies van der Rohe, Gaudí, Frank Lloyd Wright, Alvar Alto

Zene: Igor Sztravinszkij, George Gershwin, Anton Webern, Arnold Schönberg

Filmművészet: Bunuel, David Wark Griffith, Szergej Eisenstein, Charlie Chaplin, Kusturica, Polanski