Az orosz epika a XIX. század második felében
Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1808-1852) – A köpönyeg
- művei: Az őrült naplója 1835 - elbeszélés
Az orr 1836 - elbeszélés
A köpönyeg 1842 - elbeszélés
A revizor 1836 - dráma
Holt lelkek 1835-52 – regény
- A köpönyeg: Akakij Akakijevics, lefokozott főszereplő, korlátozott képességek
- „jövőbeni köpeny örök ideája” platóni eszme, emelkedettség ßà cél (komikus hatás)
- groteszk: (olasz grotta ’barlang’) összetett esztétikai minőség, a félelmetes, torz vagy fenséges vonások ötvöződnek bájos, kedves vagy kicsinyességében komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. A komikus hiba, a képzavar, az össze nem illő elemek társultsága a komikum tiszta formáiban feloldódik, míg a groteszkben ez a hiba nemcsak központi erejű, hanem feloldatlan és feloldhatatlan marad, időtlenné emelődik, s bizarrságának megfelelő világszemléletet fejez ki. Megjelenítésének lényegi eszköze a szerkezet: a mű elemeinek egymáshoz való viszonya. A groteszk mű világa zárt, s benne minden lehetséges: reális és irreális, látszat és való egymásba játszanak át, akárcsak a komikum és tragikum, a fenségesség és az alantasság, a naturalizmus és a fantasztikum. Gyakran ábrázol visszataszító, undort keltő elemeket, torzságot, rútságot, épít a halottá dermedő élet és a megelevenedő mechanizmus borzongató ellentétére.
- csinovnyik (kishivatalnok): gyakori motívum
- szkáz: szóbeliség illúziójának felkeltésére alkalmas elbeszélőforma. Szerző-mesélő-befogadó-hallgatóság bonyolult kapcsolata.
- hatás: Franz Kafka, Örkény István
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881) – Bűn és bűnhődés
- művei: Feljegyzések az egérlyukból 1864
A játékos 1867
Bűn és bűnhődés 1866
A félkegyelmű 1868
Ördögök 1872
A Karamazov-testvérek 1880
- Bűn és bűnhődés: utalás több vonatkozásban a Bibliára
- „A könyv lélektani beszámoló egy bűncselekményről.”
- eszmeregény: a kort és/vagy a szerzőt foglalkoztató gondolati kérdést, problémát, esznét középpontba állító tematikus regénytípus. Míg a tézisregény egy eleve igaznak tartott tételt tanító szándékkal példáz, az eszmeregény kül. álláspontot képviselő hősök történetét beszéli el. Az ellentétes gondolkodásmódok, valamint az azokból következő különböző életvitelek ütköztetésével az olvasót állásfoglalásra készteti.
- polifonikus regény (Bahtyin kategóriája): olyan regényszerkezet megnevezése, melyben nem uralkodik egy, a történeten kívül és felülálló elbeszélői eszmevilág és értékrendszer. Regényvilágát több, egymással ellentétes gondolkodású és magatartású figura szólamából alkotja meg. A szólamok nézeteinek és értékrendjének egyenlő súlya van. A polifónia (gr. polü, phoné ’sok, hang’) eredetileg zenei műszó, a többszólamúság egy fajtája.
Lev Nyilkolajevics Tolsztoj (1828-1910) – Ivan Iljics halála
- művei: Háború és béke 1865-1869 à Szergej Bondarcsuk, Oscar-díjas filmadaptáció
Anna Karenina 1873-1877 à Bernard Rose (1991), Karenina: Sophie Merceau
Feltámadás 1889-1899
- tolsztojizmus: a rossz az ember felett álló szellemi hatalom, működéséhez az ember beleegyezése kell, ember szembeszegülhet, de nem erőszakosan (keleti filozófiák, evangéliumok, Rousseau)
- Ivan Iljics halála: van halott élet is, melynek végén iszonyű a halál, az igazi, hiteles életet lezáró halál viszont egy új élet kezdete, ember olyan halállal hal, amilyen életet élt.
- kezdődik: újsághír, Ivan Iljics halálának és temetésének időpontja à hogyan élt és halt meg??
- időrend megbontása à oknyomozó jelleg à feszültség, olvasói kíváncsiság
- létra, lejtő, emelkedő, fent, lent: szimbolikus-metaforikus jelentések
A realista és a modern epika néhány kiemelkedő alkotója
- Stendhal (1783-1842): fr., Vörös és fekete (1830, karrierregény – Julien Sorel), Pármai kolostor (1839), Vörös és fehér (1835)
- Thackeray (1811-1863): ang., Hiúság vására (1848, „hősök nélküli regény”)
- Ivan Alekszandrovics Goncsarov (1812-1890): Oblomov (1859, felesleges ember à oblomovizmus)
- Ivan Szergejevics Turgenyev (1818-1883): nemesi értelmiségi felesleges ember + feltörekvő vegyesrendű problematikája, Apák és fiúk (1867, nihilista hős típusa à ész kritikája, értelem)
- Thomas Hardy (1840-1928): ang., Egy tiszta nő (1891)
- de Maupassant (1850-1893): fr., mestere Flaubert, A szépfiú (1885, Georges Duroy – Julien Sorel és Rastignac kisszerű, törtető „utódja”)
- Oscar Wilde (1854-1900): ír-ang., l’art pour l’art (angol esztétizáló irodalom), A boldog herceg (1888), Gránátalmaház (1923), Dorian Gray arcképe (1891), hatás: Babits – A gólyakalifa
- Nathaniel Hawthorne (1804-1864): észak-am., A skarlát betű (1850)
- Charles Dickens (1812-1870): ang., Karácsonyi ének (1843), Örökösök (1853), Pickwick Klub (1837), Twist Oliver (1938), Ódon ritkaságok (1841), Copperfield David (1850), Kis Dorrit (1857)
- Herman Melville (1819-1891): am., Moby Dick, a fehér bálna (rokonítható: Hemingway – Az öreg halász és a tenger 1952)
- Thedoro Fontane (1819-1898): ném., Effi Briest (1895, hasonló Bováryné, Anna Karenina)
- Émile Zola (1840-1902): fr., naturalista, Rougon-Macquart-család, Patkányfogó (1877), Nana (1880), Germinal (1885), A föld (1887)