Betekintés a posztmodern irodalomba
- def.: az 1970-es évektől jelentkező, látás –és gondolkodásmódjában új korszakot nyitó posztmodern elsősorban a modernségtől való elhatárolódásában határozza meg önmagát. A kifejezés jelentése a modernség utáni állapotra utal. Egészelvű gondolkodás, modern európai személyiségfelfogás, illetve a kommunikáció és a nyelv válsága. Közelmúlt és napjaink kora. Határa: John F. Kennedy 1963-as meggyilkolása (rádöbbenés a kaotikus erők működésére).
- társadalmi-szellemi háttere: ipari forradalmakat követő társadalom, fogyasztó, információ, „második természet”.
- gondolkodásmód: egyetlen norma érvényességének elutasítása, alternatívák és lehetőségek, játéktermészetű, történelem célelvűségének megkérdőjelezése, biztosan körülírható emberkép szertefoszlása.
- szövegköztiség: abból a felismerésből és belátásból nyeri értelmét, hogy a bennünket körülvevő, évezredek óta gyarapodó szövegvilág „telített”. Már nem lehet olyat írni, amit nem írtak meg előttünk. Ha a dolgok nem megírhatók, akkor csak újraírhatók. Ezért az irodalom nem teremtés és nem ábrázolás, hanem a már létező történetek, képek, szimbólumok újrarendezése. Felbontja a határokat a saját és a mások által létrehozott szövegek között, és a szöveg-szöveg közti párbeszédet helyezi előtérbe.
- nyelvfelfogás: jel és a vonatkozó valóságdarab lényege között nincs egyensúly, nyelv torzítja az egyébként kimondhatatlan valóságot, nyelvi univerzum nem logikai, hanem poétikai, retorikai természetű.
- egyéb jellemzői: prózai és lírai szövegtípusok elkülönítése megrendülni látszik, antipoétikus nyelvhasználat, többértelműség, elbeszélhetőség kérdésköre (epika), töredékesség és szövegszerűség.
LÍRA
Tandori Dezső (1938-)
- 70-es évek lírafordulatát előkészítő költőnemzedék tagja
- Egy talált tárgy megtisztítása (1973): első magyar posztmodern verskötet
- konkrét költészet, metaforikus verskép, rajzvers variációi
(- konkrét költészet: a neovanatgárd egyik nemzetközi irányzata. Nyelvi elemeket funkcionális tartalmuktól és jellegüktől megszabadítva, tisztán a kép vagy hangzásbeli sajátosságok alapján kombinálja. Lemond a hagyományos közlésről, és a kitalált-kombinált szavakból látványszerű, illetve hangzáshatású költészetet hoz létre. Programja rokonítható a konkrét zenével és az absztrakt festészettel.)
- fontos szerep: előző szövegkörnyezet, teljes szövegkép (cím, alcím, mottó, ajánlás, jegyzet)
- témák: emberi kapcsolatok, magány, hiteles megragadhatóság kérdése, játékmagatartás
- művei: Töredék Hamletnek (1968), Medvék minden mennyiségben (1977), A feltételes megálló (1983), A megnyerhető veszteség (1988)
- Nat Roid néven bűnügyi regényeket is ír
Petri György (1943-2000)
- művei: Magyarázatok M számára (1971), Körülírt zuhanás (1974), Valahol megvan (1989), Sár (1993), Versek (1993, gyűjteményes kiadás)
- első versei után évekre elhallgatott à József Attila-i hagyomány „felszámolása” költészetében
- 70-es, 80-as évek: Közép-Eu. helyzet abszurditása, szocializmus megformálhatatlanságának tapasztalata, értelmiségi létállapot kilátástalansága (pátosz és irónia együttes jelenléte)
- váteszköltő szereppel leszámol (Horgodra tűztél…)
- szándékoltan önlefokozó lírát, antipoétikus beszédmódot teremtett
- politikai témák: alantas, trágár nyelvhasználat (tudatosan)
- 90-es évek: versek a halál közelségében
Oravecz Imre (1943-)
- művei: Héj (1972), Egy földterület növénytakarójának változása (1979), A hopik könyve (1983), 1972. szeptember (1988), Halászóember (1998)
- személytelen hangvétel (Nemes Nagy, Paul Celan) 80-as évekig
- később személyesebb megszólalásmód, ember és természet egybetartozása
- kompozíció: visszaemlékezésre épülő beszédhelyzet
Kovács András Ferenc (1959-)
- művei: Költözködés (1993), Lelkem kockán pörgetem (1994), Üdvözlet a veszteseknek (1994), És Christophorus énekelt (1995), Kompletórium (2000)
- szövegköztiség
- lírai személyességtől tartózkodik, beszélő meghatározhatatlan
- értelmezés: befogadó irodalmi műveltségétől függ
- pl. Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium!
- palimpszeszt (gr. palin ’vissza’ és pszesztosz ’letakarva’): eredetileg olyan pergamentet, ritkábban papiruszt jelentett, amelyről takarékossági okokból lemosták, ledörzsölték, vagy lekaparták az írást. A modern régészet különféle vegyszerek segítségével több eltüntetett szöveget tett újraolvashatóvá. A ma irodalomtudományában a fogalom általánosabb jelentésben használatos: a szövegköztiség bizonyos sajátosságainak megnevezésére. A posztmodern poétikák értelmezésében minden szöveg újraírja a saját látószögéből fontos hagyományt. Mintegy rájuk rétegeződve alkot új jelentést. Tehát a felszíni rétegek alól metaforikusan újabb és újabb előzménynek tekinthető szövegrétegek kerülnek elő az idézet –és utalástechnikai eljárásaiból következően.
- ambroziánus sorok (kkor, József Attila)
„Harmincnégy éves lettem én:
nem bódít versen vett remény,
se bű,
se báj.”
SZÉPPRÓZA
Nádas Péter (1942-)
- regényei: Egy családregény vége (1977), Emlékiratok könyve (1986), Évkönyv (1989), Párhuzamos történetek (2005)
- drámái: Takarítás (1977), Találkozás (1979), Temetés (1980)
- Kosztolányi-féle hagyomány követése: pályakezdés
- művészete nyitott, alakulóban lévő
- fő téma: klasszikus modernség liberális polgári hagyományaihoz való viszony
- tudatos, nagy biztonsággal szerkesztett, súlyos mondatok
- jelképező utalástechnika
Esterházy Péter (1950-)
- művei: Fancsikó és Pinta – játékos, ironikus nyelv (1976), Termelési-regény – szocreál termelési regény paródiája (1979), Bevezetés a szépirodalomba (1986), Hrabal könyve (1990), Hahn-Hahn grófnő pillantása (1991), Harmonia Caelestis (2000), Javított kiadás (2002), Semmi művészet (2008)
- esszékötete: A kitömött hattyú (1988)
- Pápai vizeken ne kalózkodj
- idézet –és utalástechnikák
- „A grammatikai tér én vagyok”: szövegválogató olvasó
DRÁMA
Tom Stoppard (1937-)
- Rosencrantz és Guildenstern halott (1966)
NÉHÁNY KIEMELKEDŐ ALKOTÓ
- Tolnai Ottó
- Kornis Mihály
- Kukorelly Endre
- Parti Nagy lajos
- Garaczi László