Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)
1. Élete
- szül.: 1773, Debrecen, protestáns szellemiségű, erős cívis (mezővárosi polgár) öntudatú családból
- 1780-tól: debreceni kollégium, első vers –és prózakísérletek
- 1788: főiskolai stúdium, majd teológushallgató, görög, latin, francia, német, angol, perzsa, héber nyelvtudás
- 1794: gimnáziumi poétaosztály vezetése, mint főiskolai hallgató
- 1792-től levelezés Kazinczyval
- 1795: örökre kizárják a kollégiumból (nem tud elszámolni pénzzel)
- Sárospatak: jog, de abbahagyja
- 1797: Komárom, Vajda Julianna à Lilla-versek, férjhez adták egy módos kereskedőhöz, miközben Csokonai polgári állást keresett a házasság anyagi alapját biztosítani
- Sárközy István alispán kisasszondi kastélyában 1 év vendégeskedés
- 1799-1800: csurgói református gimnázium segédtanára, majd visszatér Debrecenbe
- 1804: Rhédey Lajos gróf feleségének templomi temetése, Halotti versek (nagy filozófia költemény) felolvasása à megfázik, tüdőgyulladást kap
- 1805. január: meghal Debrecenben
2. Hatások
- debreceni kollégium: szentencia, piktúra
- Horatius: arany közép, mértéktartás à tanít és gyönyörködtet
- Janus Pannonius: öntudatos költő à gúnyos, erotikus, szatirikus versek
- fr. felvilágosodás: Voltaire, Rousseau, Holbach, enciklopédisták
- olasz és német költészet: barokk és rokokó + magyar népköltészet à szintézist teremt a különböző irányzatok között, kül. stílusok összeolvasztása
- de egyéni költő, mert egyik stílusirányzat alá se sorolhatjuk be à saját
3. Pályaképe
- első szakasz: a rokokó boldogságeszményének hirdetése
- 1793: A vidám természetű poéta c. bemutató vers
- Lilla-ciklus: szerelmes versek (kétharmada szerelmes verseinek átírása) 1797
- hatás: XIV. sz. perzsa költő Háfiz (élet öröme, mámor), Anakreón (bordal)
- második szakasz: 1801-től fordulat a költészetében
- bölcseleti tartalom
- nemzeti költészet felé fordul (bár nem konkrétan)
- hirdeti: szabad erkölcsi választás jó-rossz között
- összegzés: teljesség igénye
- pl. Halotti versek
4. A vidám természetű poéta (1793)
- arc poetica: (lat. ’költői mesterség, költészettan’) a költészet szűkebb és tágabb szakmai céljait és eszközeit, a költő és a világ kapcsolatát vagy a költői műalkotás lehetséges szerepeit tematizáló költemény.
- hagyományhoz való viszony: Zrínyi, Janus Pannonius à öntudatos költő
- bemutatkozó vers, elmondja számára mi a költészet
- elutasítja: szentimentalizmus, tragédia, dráma
- hirdeti: rokokó boldogságeszményét
5. Tartózkodó kérelem (1793: Egy tulipánthoz, 1803)
- „A hatalmas szerelemnek megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, gyönyörű kis tulipánt!”
- hangszimbolika: beszédhangok fizikai-akusztikai sajátosságaiban rejlő érzelmi-hangulati jelentéstöbblet poétikai felhasználása különféle érzéki képzetek felidézésére, a szövegbeli jelentés árnyalására. Hangutánzás, hangfestés is.
- rím: verssorok végének hangzásbeli összecsengése.
- tiszta rím: a sorok végének mássalhangzói és magánhangzói is azonosak, összecsengenek.
- asszonánc: (lat. assonare ’összehangzani’) olyan rímpár, amelyben a magánhangzók megegyeznek, a mássalhangzók csak hasonló hangzásúak.
- szimultán/bimetrikus verselés: (lat. ’egyidejű, egyszerre történő’ / gr. lat. ’kettős versmértékű) időmértékes és ütemhangsúlyos verselés egyidejű megvalósulása.
6. Az estve (1789 és 1794)
- „Az enyim, a tied mennyi lármát szűle miolta a miénk nevezet elűle.”
- természet és társadalom összefüggése
- szentimentalista kivonulás a természet
- tanít és gyönyörködtet (piktúra + szentencia), műfaja óda
7. Egyéb művei
- A magánossághoz (óda) 1798
- Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz (bordal, óda) 1802
- Az ember, a poézis első tárgya (második arc poeticája) 1801
- A reményhez: 1803
„Földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak Remény!
„Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!”
- Az alvó Lillára 1797
- A boldogság 1797
- Az álom 1794
- Konstancinápoly 1794
- A tihanyi ekhóhoz 1803
- Szegény Zsuzsi, a táborozáskor 1802
- A Hafíz siralma 1801
- Dorottya 1799
- Halotti versek 1804