Márai Sándor (1900-1989)
Helye a kánonban
- vidéki magyar polgári művelődés és magatartásforma világát európai horizontúvá tágítja
- modern világtapasztalat: személyiség válsága
- világ egészelvű értelmezése, kponti értékek megléte
- Kosztolányi örökségét ő adta tovább a Nyugathoz kapcs. fiatalabb nemzedéknek
Nyugatos hagyományok, újklasszicizmus
- első megjelenő szépprózai vállalkozásai: 1919 (expr., Kafka hatása)
- 20-as évektől: regények
- 30-as évektől: újklasszikus epika kialakítása
Irodalmi, szellemi hatások
- Thomas Mann, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Nietzsche (embernek igazolnia kell saját létezését, és ez egyedül a művész alkotó tevékenységével lehetséges), Oswald Spengler (A Nyugat alkonya, 1918-22 – nyugati kultúra összeomlása), José Ortega y Gasset (A tömegek lázadása 1929-30 – modern kor embere kiesett a művészetekből)
- kultúra és polgárság hanyatlásának tapasztalata: sztoikus magatartás (Kosztolányi)
Az önéletrajziság módozatai
- 1934-35: Egy polgár vallomásai (önéletrajzi mű)
- 1940: Szindbád hazamegy (Krúdy)
- 1942: A gyertyák csonkig égnek (lélektani jelleg, korrajz – milyen idegennek lenni egy közösségben)
- 1947-48: Sértődöttek (modern polgári korrajzregény)
- 1948: elhagyja az országot és többé nem tér vissza
Művészete a második emigráció idején
- világ, világkép összeomlása: 1952 Béke Ithakában
1957 San Gennaro vére
1970 Ítélet Canudosban
1975 Az erősítő
- 1972: Föld, föld! (esszéisztikus visszaemlékezés, 45-49-es időszak visszaidézése)
- 1989: Garrenek műve (regényciklus 34-48, A zendülők, Féltékenyek, Sértődöttek, Jelvény és jelentés, Sereghajtók) – kultúrateremtő polgár, polgári értékrend válsága, hontalanság, nyelvhez való tartozás megszakíthatatlansága)
- irodalom fordíthatatlan, művelőjének anyanyelvi közösségében kell élnie
- a nyelv elsődleges a gondolathoz képest
Vers, dráma
- 1942: A kassai polgárok (színmű)
- 1950: Halotti beszéd (vers)