Márai Sándor (1900-1989) – Halotti beszéd
Megszakadt hagyomány, elvesző önazonosság
- 1952
- emigráns létből következő hazátlanság –és kivetettségérzés költői vallomása
- címe, kezdő és záró két sora: ed. Halotti beszédhez utalja a szöveget + Kosztolányi
- kivándorlók: megszakítottság, pusztulásra ítéltség
- nemzeti hovatartozás meghatározó feltétele: nyelv, kultúra, területhez tartozás, otthonlét
à idegen környezetbe kerülés = haza, otthonosság elvesztése
- idő múlása: emlékek, közös kultúra, nyelv elvesztése = önazonosság elvesztése
Szövegköztiség
- érzelem és értelem érveinek szembeállítása (Szózatból idézve, de: csak utalásosan, sor eleji ismétléssel, vagy egy versmondat töredékes beemelésével)
- Kosztolányi szavai: pillangó, gyöngy, szív
- Arany, Ady, Krúdy, Babits + Rippl-Rónai József megidézése
Okadó magyarázat és belátás
- kiszolgáltatottság (kis országok és nagyhatalmak)
- térségi sorsközösség
- háború utáni hazai kommunista diktatúra polgárellenes szemlélete
- végső következtetés: kényszerű tudomásulvétel