Moliére
Moliére (1622-1673)
1. Élete
- szül.: 1662, Párizs, jómódú polgári családban, ed. neve Jean-Baptiste Poquelin
- apja: kárpitos, királyi udvar szállítója
- párizsi jezsuita kollégium: színjátszás egyik központja Fr.o.-ban
- 1640: jogi doktorátus Lyonban
- 1642: lemond a családi vállalkozásról, színházat választja
- 1644: önálló színház Illustre Théatre à vállalkozás megbukik à adósok börtöne à apja kiváltja
- 1645: vándorszínész-társulat 13 évig
- 1658: XIV. Lajos előtt Corneille-tragédia, bohózatot csinált belőle à megnevettette a királyt à párizsi állandó színházban hely (Petit-Bourbon)
- 1659-től hatalmas sikerek / botrányok, népszerűség (komédiák)
- 1662: <3 Armande Béjart színésznő, fiatalkori szerelmének lánya, gyermekük keresztapja XIV. Lajos
- 1673: Képzelt beteg, színpadon rosszul lett és meghalt
- komédiái: Kényeskedők (1659), Nők iskolája (1662), Tartuffe (1664,69), Don Juan (1665), A mizantróp (1666), Dandin György (1668), Fösvény (1668), Úrhatnám polgár (1670), Tudós nők (1672), Képzelt beteg (1673)
2. Tartuffe
- comedia dell’arte: (olasz ’a művészet, a mesterség színjátéka) itáliai vígjáték, céhbeli, hivatásos művészek által művelt, vázlaton és állandó jellemtípusokon ( tipi fissi ) alapuló, rögtönzött színjáték - a jellemek állandóságát maszkkal és ruházattal is hangsúlyozták - a 16-18. századokban uralta az olasz színjátszást és egész Európában elterjedt.
- farce: (fr. ‘töltelék): olyan francia bohózat, amelyet a XIV-XVI. században a misztériumok és moralitások betéteként adták elő. Rövid, komikus, gyakran durva, trágár műfaj, nevetséges helyzetre vagy csattanóra épül. Hősei többnyire általános emberi tulajdonságokat megtestesítő negative típusok, akik a jelenet végére lelepleződnek vagy nevetségessé válnak.
- keletkezése: első változat bemutatása 1664 à botrány (egyházi királyellenes csoportok) à királynak tetszett, de mégis betiltotta à magánszínházak, felolvasások
- komédia: drámai műfaj, amely a világot a komikum, a nevetés eszközeivel ábrázolja. Értékrendje szinte mindíg az ellentmondásokra épül, látszat és valóság, értékes és értéktelen, szó és tett ellentéte képezi az alapját. A komikus hatást bizonyos emberi hibák nevetségessé tétele vagy a színpadi szituációkban rejlő félreértések, az ábrázolt élethelyzetek humora okozza.
- komikum: (gr. komé) esztétikai minőség, lényegi jellemvonása az, hogy valamely, önmagát szabadnak-szépnek mutató személy vagy jelenség belső korlátozottsága, alávetettsége, rútsága váratlan kontraszt jellegű csattanóval lelepleződik.
- jellemkomikum: a komikumnak az a fajtája, amely esetén a komikus helyzet hőse nem a külső körülmények alakulása, hanem saját tulajdonságai révén válik nevetségessé.
- helyzetkomikum: a komikumnak azon formája, amelyben a komikus esemény hőse nem saját belső tulajdonságai miatt válik nevetségessé, hanem a külső körülmények alakulása folytán.
- rezonőr: (fr. raison ’okoskodó, mérlegelő, szócső’) az epikus és drámai művek jellegzetes szerepköre, amely a szerzői nézőpontot közvetetten, külső szemlélődőként, megfigyelőként juttatja érvényre.