Nagy László (1925-1978)
Helye a kánonban
- modernséget lezáró lírakorszak egyik legjelentősebb alkotója
- esztétikai alkotás: használati érték, társadalomformáló szerep
- személyes lírai alany
- líranyelv: ember és világ disszonanciákból építkező teljességére törekszik
- bartóki eszmény poétikai változata
- elemi indulat, egyetemességre törő gondolatiság
- archaikus és szerves népi hagyományok gazdagsága
- költői beszéd feltételezett ősformái (ritmusok, regölések, siratók, mellérendelő nyelvi szerk.)
- erőteljes látomásos képiség
- keresztény szimbólumok + pogány gyökerű elemek
Elhúzódó pályakezdés
- korai versei: életerő, mágia legközvetlenebb formáit idéző mesterkéletlen népiesség, lendületes ritmika, életküzdelem mozzanatait felmutató képiség (Csodafiú-szarvas, Kiscsikó-sirató, Adjon az Isten)
- programos, sematikus versek (költői világ beszűkölése)
- bolgár népköltészettel megismerkedik à folklór, esztétikum tisztelete
- hazatérte után: csalódottság, szembesülés, eszmélkedés folyamata, elhallgat az ünneplő retorika
- szégyen, kudarc, számadásszerű versek
Összetett többszólamúság
- írott szó hitelessége fontos kérdés
- alapellentétpárok (tél-nyár, öreg-fiatal)à lét teljessége, egésze
- dal műfajától eltávolodik
- elégikus, rapszodikus, összetetten többszólamú lírai kompozíciók, hosszúénekek
- hosszúének/hosszúvers: terjedelmes, akár kötetnyi lírai kompozíció, amely a lírai bensőséget megőrizve túlhalad az élmények személyes körén. Epikai, illetve drámai elemeket is felhasznál, magába olvaszt. Elsősorban a költői érzékelés kiterjesztésének és fölfrissítésének egyik megnyilvánulása a modern költészetben. Gyakran kapcsolódik össze mítoszi tematikával. Retorikai formaszervező elve a mellérendelő összetételek halmozásán alapul, mely azt a benyomást kelti, hogy az íródó szöveg szinte a végtelenségig folytatható.
- tárgyiasabb leírás, példázat, allegória, szimbólum, mítosz
- 1957: Deres majális (gyűjteményes kötet)
- műfordítások (8 évig nem jelenik meg verseskötet)
- hatás: García Lorca, Dylan Thomas verseinek fordítása
Mítoszteremtő érett költészet
- 1965: Himnusz minden időben, újramitologizáló költészet megújulása, kiteljesedése
- látomásos költői képek
- versvilág = világmodell, lírai én = központi hős
- életrevaló emberség, értékek felelős képviselete, küzdelem kilátástalansága (Ki viszi át a szerelmet, Tűz, Himnusz minden időben)
Versritmus
- tagoló vers, gyakran időmérték rámintázásával
- portréversek: költői-művészi szerep problémáit tematizálja
- pl. Csontváry, Bartók és a ragadozók, József Attila
- 1964: Menyegző (hosszúvers)
- 1966: Arccal a tengernek (gyűjteményes kötet, Kondor Béla képeivel)
- 1971: Ég és föld (oratórium)
- 1973: Versben bujdosó – élet és költészet konfliktusa, költőszerep válsága
- 1977: Jönnek a harangok értem (posztomusz verseskötet, még általa összeállítva)
Versei
- Csodafiu-szarvas (1944-46)
- Ki viszi át a szerelmet (1957)
- Himnusz minden időben (1960-64)
- József Attila! (1960-64)
- Menyegző (1964)
- Seb a cédruson (1967-73)
- Versben bujdosó (1965-73)
- Verseim verse (1973-77)