Örkény István (1912-1979)
Helye a kánonban
- közép-eu. groteszk csak pályája kései szakaszában jelentkezik
- erkölcsi meggyőződés a művekben (kül. kortárs abszurdoktól)
- drámaíróként is jelentős, nemzetközileg is elismert alkotó (színpadi nyelv megújulása)
- legértékesebb: „egyperces novellák”
Az indulástól a beérkezésig
- 1966: Jeruzsálem hercegnője (Egyperces novellák első ciklusa, Macskajáték)
- dolgok, jelenségek lényegének jelzésszerű megragadása, történet példázatszerű sűrítése
- 1967: Nászutasok a légypapíron (benne: Tóték kisregény-változata)
- 1968: Egyperces novellák
Az egypercesek
- rövid történetek, groteszk-ironizáló, lefokozó (redukciós) elbeszéléstechnika (előzmény: Kafka, városi folklór, pesti vicc)
- példázatosság, példázat paródia
- ellentétes minőségek: szövegek belső feszültsége (pl. ráció-irracionalizmus, érzelmesség-józanság)
- ellentétes pólusok paradox együttállása: jellegzetes örkényi világszemlélet és írásmód (groteszk)
- mindhárom műnem jellegzetességei valamelyikben
- cél: anekdotikus elemek kihagyása, példázatszerűség érvényre juttatása (de van anekdotikus alapú egyperces is)
Drámái
- 60-as évek második felétől
- 1967: Tóték (abszurd színház első magyar jelentkezése)
- 1971: Macskajáték (komédia, öregedés tragikomikus értékszerkezete)
- 1969: Pisti a vérzivatarban (főszereplő négy énre bomlik à értelmezhetetlen a logika mentén)
- 1989: Forgatókönyv (koncepciós per természetrajza)