Pázmány Péter (1570-1637)
1. Élete
- szül.: 1570 Nagyvárad, ősi nemesi családban
- 13 éves koráig református à mostohaanya hatása: katolikus
- 1583-tól: Kolozsvár, Krakkó, Bécs, Róma à Graz, tanári pálya
- magyar ellenreformáció vezető személyisége
- 1616: esztergomi érsek, 1629: bíboros
- 1623: magyar papnevelde Bécsben (Pazmaneum)
- 1635: nagyszombati egyetem à budai egyetem à ELTE
- 1632: római küldetés, egészsége megtört à 1637-ben meghal
2. Pályaképe
- ellenreformáció, magyar barokk kiemelkedő alakja, barokk próza mestere
- fontos szerep: magyarnyelvűség elterjesztése
- Imádságos könyv (1606)
- fordít: Kempis Tamás Krisztus követése (1624)
- ellenreformáció szellemiségét terjesztő vitairatok: Felelet (1603) – Magyari István állítását cáfolja
- Öt szép levél (1609) – Alvinci Péter kassai prédikátorral
- Isteni igazságra vezérlő kalauz (1613)
3. Prédikációk (1636)
- irodalmi és nyelvi szempontból legjelentősebb műve
- cél: erkölcsi tanítás, vallásos lelkület megerősítése
- szónoki eszmény: retorika + erkölcs elválaszthatatlan egységben kezelő prédikátor
- retorikus felépítés: barokk körmondatok, képek, hasonlatok, gondolatalakzatok, közmondások
- retorika: (gr. eiro, lat. oro „beszélni, szólni’) az ékesszólás tudománya. A szónoki mesterség szabályai a görög kultúrában alakultak ki és Arisztótelész rögzítette Rétorika c. könyvében. Arisztotelész a retorikát önálló tudományágnak tekinti, művében meghatározza a fogalmat, kitér a szónoki beszéd fajtáira, szerepére és szerkezetére, valamint a szónokok jellegére és előadásmódjára is. A szónoklattan szerepe és súlya több évezredes története során általában olyan korokban nőtt meg, amelyekben a társadalom szélesebb rétegeit érintő eszmék álltak egymással szemben à vita (polémia)
- jezsuita hármas szónokeszmény: téríteni (movere), tanítani (docere), gyönyörködtetni (delectare)
- latin szónoklattan alkalmazása a magyar nyelvre à árnyaltabb, gazdagabb magyar prózanyelv
- Mint kell a fiaknak tisztelni szüléjeket