Weöres Sándor (1913-1989)
Helye a kánonban
- 1930-as évek második felétől eltér a két vh. között kibontakozó lírai életművek alakulásrendjéből
- lírai személytelenség: próteuszi (alakváltó) költészet à megjelenő beszédformák sokféleségét, lírai nézőpontok változtathatóságát jelöli
- személyiséghatárok elmozdítása nem jár együtt a személyiség megbomlásával
- én és a világ vágyott egységének újrateremtése a műalkotásban: orpheuszi költészet
Indulása
- már középiskolás korában versekkel
- első kötetei: nyugatosok (Babits, Füst Milán) hatása, de fokozatos eltávolodás jelei
- vers: egyfajta általános kifejezés, költői kifejezés új nyelvét és szerkezeti formáit keresi
- hatás: Fülep Lajos (művészet és bölcselet termékeny kapcsolata), Várkonyi Nándor (mítosz mint egységes világmagyarázat + első mítoszverseinek megszületése, Gilgames 1937, Istar pokoljárása 1938)
Az érett pályaszakasz
- 1944: Medúza
- a hagyományos alanyi költészettel és az egyéniségközpontú személyiségfelfogással szemben
- versek: Háromrészes ének, Dalok Na Conxy Pan-ból, Rongyszőnyeg-ciklus első darabjai
- megismerkedik Hamvas Bélával – filozófus, az „ősi létegység” újrafelépíthetősége à költészetben megvalósítható teljességeszmény irányába mozdítja (taoizmus, buddhizmus hatása)
- 1945: A teljesség felé (prózában írt életbölcsesség-gyűjtemény), szerepjátszó kedv, ellentétekből épülő harmóniára törekvés, aforizmaszerűen tömör beszédmód
- 1946: Elysium
- 1947: A fogak tornáca
- huszadik századi bölcseleti líra fontos fejleményei közé sorolhatóak
- hangsúlyos: ritmuselemek, motívumszövés térbeli elrendezése
- nyelvlogikai játék, automatikus írásból kiinduló versépítkezés
- nézőpontok változtathatósága, személytelenség (Magyar etűdök)
- zenei formák fontosak
- 1956: A hallgatás tornya (válogatott versek)
- 1964: Tűzkút
- 1968: Merülő Saturnus
- megújuló kísérletező kedv: permutációs és kombinatorikus elv
- ismétlődésen alapuló kompozíciók
- 1970: Egybegyűjtött versek (érett pályaszakasz összegzése)
Psyché (1972)
- Lónyai Erzsébet Mária, harmadik nevén Psyché (soha nem létezett költőnő) személyiségét, világát és szövegeit alkotja meg páratlan nyelvi leleménnyel
- 1-3. rész: P. versei és az azokhoz írt kommentárjai
- többi rész: fiktív önéletrajz és levelezése (élettörténete kibontakozik)
- 3. rész: XIX. sz.-i tényleges élt költő, Ungvárnémeti Tóth László versei és Nárcis c. tragédiájának rövidített változata
- záró rész: fiktív életrajzi és filológiai adalékokkaal kiegészített utószó
- egyedülálló kompozíció: XVIII-XIX. sz. nyelvének, költői formáinak, műfajainak és életmódjának újraalkotása (rekonstrukció) egy elképzelt, valóságban nem létezett változatban
- lemond az újítás kényszeréről à ezzel eredeti alkotást hoz létre (posztmodern líra alkotásmódjával is rokonítható)
Költészete a 70-es, 80-as években
- újabb és újabb művek publikálása
- kései versei: nagyfokú egyszerűsödés
- korábban alkalmazott zenei formák szerepe: suite, canzone, fughetta, bagatell, szimfónia, stb.
- märklingszerűség: versek szétszedhetőségére és újbóli összerakhatóságára irányuló alkotásmód
- összeolvasztások és egybevonások: nagy részük zenei kompozíciók címén (Tizenegy szimfónia)
- újdonság: személyes jelleg erősödése, az öregedéssel és az elmúlással való szembenézés
Drámák, gyermekversek, műfordítások
- 1941: A holdbeli csónakos
- gyermekverseit Kodály Zoltán is támogatta (megrendelések)
- hangnem, forma, képteremtés, ritmus változatossága (1955 Bóbita)
- 1976: Egybegyűjtött műfordítások – ókortól a kortárs irodalomig
Versei
- A teljesség felé (1945): Az ős tudás, Tíz lépcső, Szembe-fordított tükrök, A mozdulatlan utazás, Tér és pont, Az igazságról
- Dalok Naconxypan-ból (Gulácsí festő teremtett álomvilágának neve) 1939-40
- XX. századi freskó 1946
- Négy korál 1952, 1965, 1952, 1967